Kommunikáció információelméleti modellje
Adat valamint az információ fogalma
A kommunikáció fogalma
Kommunikáció – az információ, vagy az üzenet átvitele az egyik helyről a másikra
A kommunikációhoz az alábbi fő elemek szükségesek:
- adó – a jelek továbbítására szolgáló berendezés, az információforrás helyén
- vevő – a jelek vételére szolgáló berendezés, azon a helyen, ahol szükség van a küldött információra
- összeköttetés – az adó és a vevő közti közeg, amely átviszi, közvetíti az üzenetet
Zaj: a közleményhez keveredő, zavaró jel. Minden olyan jelet, ami nem része az információnak, zajnak tekintünk.
Zaj elleni védekezés:
- Analóg jel esetén: zajszűrés, szigetelés. Például a hang esetében hangszigetelés, elektromos jel esetében elektromágneses szigetelés. Cél a jel/zaj arány növelése
- Digitális jel esetén: hibajavító eljárásokat és ellenőrző bitek használnak.
- Általában redundanciával lehet védekezni , hibákat javítani.
Redundancia:
- Minden információ tartalmaz ismétlődő jeleket.
- Az adatmennyiség jóval nagyobb, mint az információmennyiség.
- Ez az alapja a tömörítésnek.
- A redundáns adathalmazban a hibák nagy valószínűséggel javíthatók-annál biztosabban minél nagyobb a redundancia.
A kommunikáció főbb jellemzői
– sebesség: az a sebesség, amivel az üzenet terjed. A futárok idejében az ember, vagy a ló sebessége volt. Később ezt a vonat és egyéb közlekedési eszköz megnövelte, míg manapság az elektromos és optikai kommunikáció idején elérte a természettörvények által megengedett maximális értéket, azaz a fény sebességét.
– hatótávolság: az a legnagyobb távolság, amelyen az adott módszerrel a kommunikáció történhet. A füstjelek pl. két közeli hegycsúcsot kötöttek össze, míg ma a műholdas közvetítés az egész világot.
– adattömeg: azon információ praktikus mennyisége, amit egy üzenettel át lehet vinni. Ezt gyakorlati okok korlátozzák. A szóbeli üzenet néhány mondat, a füstjelek is csak egyszerű üzenetek átvitelét teszik lehetővé. Az elektronikus eszközökön átvihető üzenet mennyisége is korlátozott.
A kommunikációs technikák fejlődését az ösztönözte, és ösztönzi ezután is, hogy egyre nagyobb adattömeg átvitelére van szükség egyre rövidebb idő alatt. A fejlődés oda vezetett, hogy a sebesség és az adattömeg helyett egy új paramétert, az adatátviteli, vagy információátviteli sebesség fogalmát vezették be.
– adatátviteli sebesség: az átvitt adatmennyiség (információ) és az átviteléhez szükséges idő hányadosával definiált mennyiség. A kommunikációban az adatátviteli sebesség az egyik legfontosabb paraméter, mivel ez határozza meg az adás és a vétel fizikai módját és technikáját és viszont.
A kommunikációs folyamatok típusai
A résztvevők száma szerint
o Két ember közötti kommunikáció
A közvetlen emberi kommunikáció során általában személyes kontaktus alakul ki a résztvevők között, akik így könnyebben és biztosabban dolgozhatják ki a viszonyulási stratégiájukat.
o Tömegkommunikáció
- a befogadók földrajzilag szétszórtan helyezkedhetnek el
- számolni kell bizonyos kulturális különbségekkel
- a sokaság heterogén összetétele miatt nem lehet szó szervezettségről, csupán egy laza kohézió köti össze a résztvevőket
Az üzenet kódolásának jellege szerint
o Verbális kommunikáció
A verbális kommunikáció alapja a nyelv, eszközei a beszéd és az írás.
o Nem verbális kommunikáció
A nem verbális kommunikáció eszközei látszólag csak másodlagos, kiegészítő kommunikációs eszközök, valójában a verbális kommunikáció eszközeivel egyenértékűek:
- mimika
- tekintet
- mozgásos kommunikáció
- gesztusok
- testtartás
- kulturális szignálok
- írásjelek
A közvetítő csatorna szerint
o Primer csatorna
üzenet közvetítésében nem vesz részt egyetlen technikai eszköz sem (az üzenettovábbító közeg csupán a levegő).
o Szekunder csatorna
a közlőnek vagy a befogadónak valamilyen technikai eszközre van szüksége ahhoz, hogy a kommunikációs interakció létrejöjjön. A szekunder csatorna esetében a kommunikációs aktus résztvevői többnyire térben és időben is távol vannak egymástól (tipikus szekunder csatorna: újság, plakát).
o Tercier csatorna
mind a közlő, mind a befogadó technikai eszközt vesz igénybe az üzenet továbbításához, illetve fogadásához (tipikus tercier csatorna: televízió, rádió, telefon, számítógép).